Pálinka menyország

Végre elérkezett a várva várt erdélyi koncertezés. Első megállónk testvérvárosunkba Székelyudvarhelyre vezetett. Csütörtök este indultunk Tatabányáról, és kivételesen még időben is. A másik pilótánkat Csoszkót is felvettem Komáromba a bepakolás előtt. Rögtön kezdhette is a vezetést, Tass és Gábor Pesten vártak minket. Innen is időben kikeveredtünk a pályára, és nem is volt ami megállítson minket. Határnál gyors ellenőrzés semmi fennakadás, de ezt már megszoktuk erre felé. Innen rajtam volt a sor a vezetésben. Nagyváradot elhagyva már nagyon vártam a hegyeket, és a napfelkeltét. Lenyűgöző látvány minden alkalommal amikor erre járunk, nem lehet megunni. Persze akik átalusszák azok lemaradnak... Az autópályának nagyon tudtunk örülni, sok időt spóroltunk vele, még ha így le is maradunk némi látnivalóról. Végre Korondra is megérkeztünk, és azonnal meg is vásároltuk az otthoniaknak szánt ajándékokat. A Sziklakert Panzió lassan megszokott állomás lesz útjainkon. Most is szívesen láttak minket, és azonnal a kertbe invitáltak minket, hogy pihenjünk le és és igyunk egy kávét. Közben előkerültek a jobbnál jobb pálinkák amiket végig is kóstoltak a srácok. Én csak csorgathattam a nyálamat, de tudtam hogy ezt majd este bepótolhatom. Hosszas beszélgetés és fotózkodás után sajnos tudtuk hogy el kell indulni. Nehéz egy ilyen pálinka paradicsomot csak úgy otthagyni. Meg is ígértük vendéglátóinknak, hogy amint lehet visszatérünk. Búcsúzkodás után visszatuszkoltuk magunkat az autóba, és indultunk is az udvarhelyi színhelyre. A klub már ismerős helyszín ahová sikerült is elsőre odatalálnom-meglepő. A zenekar már járt a Thunder Rock Club színpadján, és akkor is egy hatalmas koncertet sikerült összehozni. Köszönhető ez a klub tulajának Boér Zoltánnak aki kiváló vendéglátónk volt ismét. Hamar elfoglaltuk a szállásunkat is, hogy tudjunk még pihenni az esti mulatság előtt. Alvás után visszatértünk a Thunderba megcsinálni a zenekar beállását, és megalapozni az estét. Zotyó hozta is a "welcome drinket" pálinka formájában. A Backlash zenekar tagjai is előkerültek, akik kíválló zenéket hoztak a koncertre. Mi úgy döntöttünk, hogy valami szilárdat is kellene bevinnünk a szervezetünkbe, ezért a szemközti Döneres felé vettük az irányt.

Az életmentő döner és kebab

Zotyó és Tass

Gábor,Csoszkó és Roland

Dávid és .........

A Backlash zenekar fellépése után ami meglepően jó volt (még beugrós basszerossal is) mi jöttünk. Azt sejtettük hogy lesznek egy páran a koncerten de úgy érzem felülmúlta minden várakozásunkat. Rengeteg ismerős jelent meg akik minden évben vissza is várnak minket. Sajnos így is volt aki nem tudott eljönni. Az este rám maradt a kamera illetve fotózás, és így Füstire esett a színpadi része. Le is zajlott minden rendben úgy ahogyan az meg van írva. A jó hangulat nem volt kérdéses. A tömeg együtt énekelt Tassal, és ment a zúzás is az első sorokban.

Backlash

A koncert végeztével a srácok még rengeteg fotót csináltak a közönséggel. Mindenkinek szívesen odaálltak egy kép erejéig. Néhányukkal még egy sörözés is belefért. Dimmu egy olyan italt hozott, hogy kóstoljuk meg, amit én csak lámpaolajnak hívnék a színe alapján. Ez egy tiszta szeszes ital volt amit én csak másnap tudtam meg vesztemre. Az ízével semmi gond nem volt, itatta magát.

A probléma csak az volt, hogy okozott némi emlékezet kiesést. A végén egyedül maradtam, és az a kép még megvan ahogyan sikerült eltévednem valamelyik utcában. Azonban a részeg ember mindig hazatalál, ami egy örök igazság!A többiek elmondás szerint amikor megérkeztem a szállásra megemlítettem nekik, hogy már értem a nőket. Na erre jó lett volna másnap is emlékezni, sokan előrébb lennénk:)

A "lámpaolaj"

A másnapi ébredésem igen fájdalmasra sikerült, amin nem igazán segített semmi. Vezetés a mai napra el is lett felejtve közös megegyezés alapján. Zolira várva, kihasználtuk az időt és a bepakolás előtt még kulturálódtunk egy kicsit és kihasználtuk a jó időt. Dávid komoly logisztikai feladat előtt állt a bepakolásnál, minden kis helyet ki kellett használnia. Elköszöntünk, és már úton is voltunk Marosvásárhely felé. Korondon természetesen megint megálltunk egy ismételt kóstolóra, és elköszönésre. Vásárhelyre érve a gyors kipakolás mellett döntöttünk. Szinte velünk egy időben érkezett a Backlash csapata ami nagyon jól jött a pakolásnál.
Dávid

Tass

Májki

Gábor

A kiváló közönség

A táncos mulatság

Fájt!Nagyon.

Logisztika felsőfokon

Az életveszélyesnek is mondható lépcsőkön nem volt egyszerű a lejutás a nagy ládákkal. Részegen nem egy életbiztosítás. Amíg a srácok beálltak addig volt egy kis időnk megvacsorázni. A szervezőknek köszönhetően hozzájutottunk pár pizzához, amit ugyan nekem még mindig nehezemre esett megennem az egész napos rosszúlét miatt,de tudtam ennem kell valamit.Eközben folyamatosan érkeztek az emberek a helyszínre. Itt a VHR-ben is jártunk már, és mérete ellenére hatalmas buli volt akkor is. Már látszott ez idén sem lesz másképpen. A Backlash bemelegítette a közönséget, aztán egy kisebb szünet után Tass hergelte a megjelenteket. Annyian lettek a koncertre hogy még a kamerázás és fotózás is nehézkes volt. Itt sem ment másképpen mint az előző napon.Hatalmas éneklések, taps, vissza taps!Azonos forgatókönyv volt megírva mind a két napra. Ez az este is hamar elment sajnos. Újabb bepakolás, és a társaság egy része ment a szállásra, mások hajnalig buliztak. Mivel én kezdtem a vezetést reggel így nekem is mennem kellett, hogy kipihenjem magam. Ez egy kicsit már megváltás volt számomra az egész napos szenvedésemet nézve. Zuhany, aztán alvás, reggel korán megyünk. A többiek ébredésünk előtt érkeztek a szállásra, így nekik ez most eléggé fájhatott. Mindenkinek ébresztő, újra pakolás és már indultunk is. Megálló már csak a hágónál volt ahol meg is ejtettünk néhány fotót.Innen már csak a határátkelés van hátra.Ez is simán megvolt amin már nem is lepődtünk meg. Innen még volt egy vég elláthatatlan autópálya Pestig, ami igen lassan ment el. De nehogy egyszerű legyen, még egy futóverseny miatti lezárást azért bekaptunk. Kisebb kerülő aztán Tasst ki is raktuk. Komárom a következő megálló ahol Csoszkótól is búcsút vettünk. Tata már szinte nem is távolság, így a kipakolás után mindenki sorban hazajutott. Mindent összevetve tökéletes 3 nap volt ez. Erdélybe mindig szívesen járunk vissza a hálás közönség, a barátok, a vendégszerető emberek, a gyönyörű tájak, és az ízletes pálinkák miatt is. Már várjuk a következőt!!

Gyönyörű helyeken jártunk